Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember túlélésének az esélye csak abban az esetben ugrik fel a 0 fölé, ha megáll, és képes hideg fejjel átgondolni az egészet. A probléma viszont az, hogy van, aki erre nem képe. Egyáltalán. Még ha egy órára a mélyhűtőbe dugja a buksiját, akkor sem. Mert nem a mondta „hideg fejjel” részével van problémája, sőt, még csak nem is az ‘át’-tal, hanem a „gondolni”-val. De azzal nagyon. Kyrie nézte az instabil elmeállapot jelét mutató férfit, közben agya (?!) vadul kattogott, menekülési útvonalat keresve. Ilyen ugyan nem volt a házban. Meg hifi se, de ez nem érdekelt senkit. Arra gondolt, hogy talán megszólíthatná, ám a kis vészcsengő a kobakjában hála az égnek gyorsabb volt, mint a nyelve, így még idejében emlékeztette, hogy botorság megszólítani egy fél-vagy teljesen agyalágyult ismeretlen fazont, mert ha anno nem teszi ezt, akkor most nem kerül ide, és ínycsiklandozó sütit ehetne otthon uzsonnára, mert már pont evésidő volt, mint mindig. Ekkor megnyikordult a reménysugár, felcsillant a lépcső… vagy fordítva, Egy vörös hajú nő tűnt fel, aki a körülményekhez képest egész normálisnak tűnt. A hölgyemény megtorpant, és Kyrie-ra fókuszált a tekintetével. A háttérben megszólalt az örömóda.
- Ez meg… - kezdte meglepetten a nő, de hangját elnyomta a dívány mögött álldogáló szimfonikus zenekar játéka. A nő kitessékelte a zenekart az udvarra, ahol a kakas már csak erre várt, és megindította a támadást.
- Huh… hatásos belépőt aka.. tűnés! – kiáltott rá az egyedül szólókarrier reményében ottmaradó trombitásra, de rövid úton fel lett homályosítva, hogy ez nem egy tehetségkutató műsor. Ez az információ olyannyira felzaklatta emberünket, hogy önként és dalolva (vagy trombitálva) kamikaze módjára bevette magát a csirkeháborúba. Egy darabig csak az udvarról behallatszó veszélyesnek hallatszó hangok és a kieső fúvós hangszer darabok csörrenése keltett zajt. A zajt Dylan törte meg.
- Ő…
- Már megint összevesztél Adolfkával? – kérdezte a nő – És nem megmondtam, hogy ne szedj össze az úton semmit? – mondta a nő Kyrie-ra tekintve.
- Ő – kezdte Kyrie – Már elnézést, de én azért jöttem el egészen idáig hegyen-völgyön, erdőn-mezőn, satöbbin keresztül ezzel a fogyatékossal, mert azt mondta, hogy itt lakik valami hűdenagy mágus, aki le tudja szedni a kezemről ezt a vackot, hogy végre hazamehessek, s élhessem nyugodt életkémet, és ehessek sütit, mert éhes vagyok!
- Süti! – kezdte Dylan de..
- Pofabecsuk! – rivallt rá a nő – Milyen mágus?
- Valami Corvin, vagy ki a fene.
- Ő nem tud segíteni… - felelte a pasas az újság mögül.
- Nem?! – kérdezte Dylan, Kyrie és a vörös hajú nő, kórusban.
- Nem! – vágta rá a férfi.
- Miért nem? – kérdezte lelombozva Dylan.
- Mert szabadságon van.
- Ezt meg honnan szeded? – kérdezte kételkedve Kyrie.
- Onnan, hogy szerencsétlen pasanak – akármilyen jóképű okos és szerény is – szüksége volt és van is a pihenésre.
- Már miért lenne bármi szükséged pihenésre, te két lábon járó kanapényomaték? –a hangnemből kiderült, hogy a hárp… asszonyság a felesége lehetett.
- Mert valaki – akinek nem mondhatom el a nevét – megpróbált megmérgezni – felelte rezzenéstelen arccal a férfi.
- Óóó! Megmérgeztek? Télleg? – kérdezte Dylan.
- Mégis ki mérgezett meg? Kinek állt volna érdekében elbánni veled? – kérdezte Dylanre ügyet sem vetve a nő.
- Te akartál eltenni láb alól, nem Roxanne? – a férfi, akiről kiderült, hogy ő az a bizonyos Corvin, és emellett az IQ-ja a padló szintje alatt van – az újságja felett pislogott feleségére.
- Megmérgezni? Vedd tudomásul, hogy eszem ágában nem volt, azért meg nehogy én legyek már a hibás, hogy véletlen kettőt lapoztam a szakácskönyvben Ez 100 évenként, ha megtörténik!
- Ez már a második – dörmögte Corvin.
- Mondtál valamit?
- Nem, nem, semmit, semmit…
- Akkor leszel szíves segíteni nekem? – kérdezte reménykedve Kyrie.
- Nem.
- De.. de miért?
- Mert… huh, mert délután van.
- És?
- Mi és? Az időpont nem alkalmas arra, hogy fantasztikus személyemet ilyenekkel zargasd. Különben is, amint látod, szabadságon vagyok – mondta, és nyomatékosítás képen felmutatta a rózsaszín, bolyhos, nyuszi muszis mamuszát.
- És mikor térsz vissza nyaralásról? – kérdezte fokozódó dühvel, amit minden igyekezete ellenére nem sikerült elfojtania.
- Hmm, ha már nem leszel itt…
A vitának Roxanne vetett véget, aki kilátásba helyzete, hogy rövid úton megszabadul férje helyett annak plüssfigura gyűjteményétől, aki a lehetőség említésére nyomban megváltoztatta a véleményét, ki tudja miért…
Miután alaposan megvizsgálta a gyűrűt, komolyan úgy látszott, mintha gondolkozna. Bár mint tudjuk, erre elég kicsi volt az esély.
- Hmm… - mondta végül.
- Tudsz segíteni? – kérdezte Kyrie reménykedve.
- Hmm… határozottan talán – felelte a férfi – Ha megszabadítalak tőle, akkor az enyém lehet?
- Ó… igen persze, csak haladjunk.
- Hmm… próbáltad már fűrésszel?
- Mi van?!
- Vagy bármilyen éles tárggyal…?
- Már elnézést, de a bácsi hülye?
- Csak egy ötlet volt… Szép időnk van…
- Ne térjünk el a tárgytól! – fortyant fel Kyrie.
- A tárgytól… ja, igen. Éhes vagyok, így nem lehet gondolkodni.
- …?!
Corvin felállt, majd elindult a ház másik része felé a nyuszis mamuszkájában, közben motyogott valamit néhány eperről meg valami savanyúságról. Kyrie úgy gondolta, hogy rá nézve nem túl jó ötlet egyedül maradni egy olyan házban, ahol egy enyhén defektes házaspár él. Még a végén az ablakban békésen horkoló muskátli gondol egyet, és beépíti a táplálékláncba.
A konyha közelébe érve Dylan hangját vélte hallani, de a hang nem lehetett az övé, hiszen ez valami reliva...retila…relivalitás elméletről tartott ismertető előadást a csészéknek, akik töretlen néma csendben hallgatták.
- Ez meg… - kezdte meglepetten a nő, de hangját elnyomta a dívány mögött álldogáló szimfonikus zenekar játéka. A nő kitessékelte a zenekart az udvarra, ahol a kakas már csak erre várt, és megindította a támadást.
- Huh… hatásos belépőt aka.. tűnés! – kiáltott rá az egyedül szólókarrier reményében ottmaradó trombitásra, de rövid úton fel lett homályosítva, hogy ez nem egy tehetségkutató műsor. Ez az információ olyannyira felzaklatta emberünket, hogy önként és dalolva (vagy trombitálva) kamikaze módjára bevette magát a csirkeháborúba. Egy darabig csak az udvarról behallatszó veszélyesnek hallatszó hangok és a kieső fúvós hangszer darabok csörrenése keltett zajt. A zajt Dylan törte meg.
- Ő…
- Már megint összevesztél Adolfkával? – kérdezte a nő – És nem megmondtam, hogy ne szedj össze az úton semmit? – mondta a nő Kyrie-ra tekintve.
- Ő – kezdte Kyrie – Már elnézést, de én azért jöttem el egészen idáig hegyen-völgyön, erdőn-mezőn, satöbbin keresztül ezzel a fogyatékossal, mert azt mondta, hogy itt lakik valami hűdenagy mágus, aki le tudja szedni a kezemről ezt a vackot, hogy végre hazamehessek, s élhessem nyugodt életkémet, és ehessek sütit, mert éhes vagyok!
- Süti! – kezdte Dylan de..
- Pofabecsuk! – rivallt rá a nő – Milyen mágus?
- Valami Corvin, vagy ki a fene.
- Ő nem tud segíteni… - felelte a pasas az újság mögül.
- Nem?! – kérdezte Dylan, Kyrie és a vörös hajú nő, kórusban.
- Nem! – vágta rá a férfi.
- Miért nem? – kérdezte lelombozva Dylan.
- Mert szabadságon van.
- Ezt meg honnan szeded? – kérdezte kételkedve Kyrie.
- Onnan, hogy szerencsétlen pasanak – akármilyen jóképű okos és szerény is – szüksége volt és van is a pihenésre.
- Már miért lenne bármi szükséged pihenésre, te két lábon járó kanapényomaték? –a hangnemből kiderült, hogy a hárp… asszonyság a felesége lehetett.
- Mert valaki – akinek nem mondhatom el a nevét – megpróbált megmérgezni – felelte rezzenéstelen arccal a férfi.
- Óóó! Megmérgeztek? Télleg? – kérdezte Dylan.
- Mégis ki mérgezett meg? Kinek állt volna érdekében elbánni veled? – kérdezte Dylanre ügyet sem vetve a nő.
- Te akartál eltenni láb alól, nem Roxanne? – a férfi, akiről kiderült, hogy ő az a bizonyos Corvin, és emellett az IQ-ja a padló szintje alatt van – az újságja felett pislogott feleségére.
- Megmérgezni? Vedd tudomásul, hogy eszem ágában nem volt, azért meg nehogy én legyek már a hibás, hogy véletlen kettőt lapoztam a szakácskönyvben Ez 100 évenként, ha megtörténik!
- Ez már a második – dörmögte Corvin.
- Mondtál valamit?
- Nem, nem, semmit, semmit…
- Akkor leszel szíves segíteni nekem? – kérdezte reménykedve Kyrie.
- Nem.
- De.. de miért?
- Mert… huh, mert délután van.
- És?
- Mi és? Az időpont nem alkalmas arra, hogy fantasztikus személyemet ilyenekkel zargasd. Különben is, amint látod, szabadságon vagyok – mondta, és nyomatékosítás képen felmutatta a rózsaszín, bolyhos, nyuszi muszis mamuszát.
- És mikor térsz vissza nyaralásról? – kérdezte fokozódó dühvel, amit minden igyekezete ellenére nem sikerült elfojtania.
- Hmm, ha már nem leszel itt…
A vitának Roxanne vetett véget, aki kilátásba helyzete, hogy rövid úton megszabadul férje helyett annak plüssfigura gyűjteményétől, aki a lehetőség említésére nyomban megváltoztatta a véleményét, ki tudja miért…
Miután alaposan megvizsgálta a gyűrűt, komolyan úgy látszott, mintha gondolkozna. Bár mint tudjuk, erre elég kicsi volt az esély.
- Hmm… - mondta végül.
- Tudsz segíteni? – kérdezte Kyrie reménykedve.
- Hmm… határozottan talán – felelte a férfi – Ha megszabadítalak tőle, akkor az enyém lehet?
- Ó… igen persze, csak haladjunk.
- Hmm… próbáltad már fűrésszel?
- Mi van?!
- Vagy bármilyen éles tárggyal…?
- Már elnézést, de a bácsi hülye?
- Csak egy ötlet volt… Szép időnk van…
- Ne térjünk el a tárgytól! – fortyant fel Kyrie.
- A tárgytól… ja, igen. Éhes vagyok, így nem lehet gondolkodni.
- …?!
Corvin felállt, majd elindult a ház másik része felé a nyuszis mamuszkájában, közben motyogott valamit néhány eperről meg valami savanyúságról. Kyrie úgy gondolta, hogy rá nézve nem túl jó ötlet egyedül maradni egy olyan házban, ahol egy enyhén defektes házaspár él. Még a végén az ablakban békésen horkoló muskátli gondol egyet, és beépíti a táplálékláncba.
A konyha közelébe érve Dylan hangját vélte hallani, de a hang nem lehetett az övé, hiszen ez valami reliva...retila…relivalitás elméletről tartott ismertető előadást a csészéknek, akik töretlen néma csendben hallgatták.
★
Nyo, frissítésnek fenntvan a különrészben is, itt csak aktuális részt közöltem XD
Egyébiránt, nagyon szenvedek én most a Vadász miatt, szegénykének még mindig nincs neve, akárhogy igyekszem, nem megy, egyik se tökéletes T.T Hmm, aki esetleg tud valamit javasolni, az írja meg nekem a pistabácsilevelesládája kukac ertéel...
És, ami sokkal égetőbb a névproblémájánál (lehet, hogy Bertrand marad? lol.), az a testkeresés. Merthogy nem zenith testen lesz, az tutiziher. Csak, mi a megoldás? Egyik cég sem olyan elvetemült, hogy 12cm-es nyakat rakjon a srácai buksija alá, Souldoll is csak azért, hogy szivózzon... Szerintem amúgy is túúl... tömzsi, vagy hogymondjam, nemtudom, karakterhez meg különben is légiesebb test kéne (arról nem is szólva, hogy miután a szegedi talin kiderült, hogy Hiro teste a legnehezebb, erősen meggondolandó, hogy hogysmint, mert nincs kapacitásom új hátat venni)... De 12cms nyakkal? ZOMG... A szín még hagyján, WSben gondolkodom (ha nagyonnem találok megfelelőt, akkor NS is jöhet)
Célcsoport vagyok tehát minden olyan testecske iránt, ami nagyobb 63 centinél, de nemnagyobb 70-nél az iksz, legalább egy icipicit souldoll kompatibilis színben, éééés viszonylag arányos. Ja, és ami egyre inkább kezd mellékes lenni, hogy azért egy minyurkát pénztárcabarát is ^^ Csak ennyi az elvárás 
Elsőként villant be a Fantasydoll 70-es test, bááár kicist nagyon nyurga, és színinformációm is nuku ^^" (gyoo, pedig a fantasydoll testek naggyon cépen pózolnak T^T Nembaj, majd Ro-csáán... <3 cegénykémet hogy beelőzte már a csúnyabácsi ×'D bocsii Roycsáán, de rá nagyobb szükségem van történetiszikailag XD)
Azután... a POPOdoll 68-as test *___* Gyóó, ami a perfikt, méretben, kivitelezésben, és még árban is... Színegyezés természetesen nuku infó 
Nos, végül az impldoll 64-es test... hmm, tűrhető.
Ésssssss Boldog Mikinapot mindenkinek! ^^ (részemről egész nap mikulásossapiba mászkáltam XD élmény úgy TZt írni, még ha nem is bírtam befejezni XD) 
Resinsoul SD testét nézted már? :) Az én infoim szerint színben (normal) és méretben is jó. ^^ *mellesleg RS test-fan XD*
VálaszTörlésOwO köszi a tippet, majd csekkolom a méreteket, mert tényleg nájsz a RS test *___* Egyedül amiatt nem került be a mezőnybe, mert mindigis úgy tartottam, hogy az RS babók olyan kis törékenyek, és karcsúak, a souldoll srácok meg... huff x.x Mondjuk kétlem, hogy nagyon lufifej lenne, mert a buksik kicsik, de az a 12 cms nyakrés... guhh v.v Nyode, nagyon előreszaladtam, ezmég több mint távoli terv xD pláne, hogy ugye külön nem is nagyon lehet Bertrand buksit venni u,u De tényleg köszi a tippet, felírom a lehetőségek közé ^o^
VálaszTörlés