Ritkás blogbejegyzéseim oka - persze a mindig jelenlévő lustaság mellett - a folyamatos időhiány, ésvagy ihlettelenség. Főleg az előbbi. Ha egy nap 37 órából állna, talán mindenre jutna időm. Talán.
Hja, nehéz az élet. Komolyodnom kéne, időbeosztást szervezni-tervezni. Tisztában vagyok vele, hogy ez az év még alig kezdődött el, és bár idén még csak szakaszvizsga lesz, a tanárok többsége helyénvalónak tarja, hogy 'sima' érettségis feladatokból írasson dolgozatot. Esszét sem tudok írni, a kisesszém túl hosszú, a nagy meg nem ér le a lap aljáig.
Rajzolni is kéne, tanulni, gyakorolni, mert a figuráim nem életszerűek. Nem arányosak, nyomik és... aránytalanok. Pfejj. Így sehova nem vesznek majd fel, pedig szakkörre is járok, ott pedig elviselni vagyok kénytelen két idétlen, vihogó hetedikes kiscsaj jelenlétét. A rajzóra kevés. Jövőre az se lesz. Fakt meg... álmodik a nyomorult én :_D Hja, azokat is választani kell, méghozzá okosan. *szemforgat*
Másik nagy szívem csücske, a színjátszás - nahát, mintha lenne hozzá... képességem. Úgy állnak a dolgok, hogy három 'némagyerek' közül (abból kettő van rajtam kívül, csak hozzáfűzöm) egyikünk esélyes lehet egy 'igazi' szerepre, már olyan szövegesfélére, mert a leányzó súlyos végzős mégismásakaroklenni-mintamitterveztem okán sajnos lemondta. Legalábbis ezt hallottam, mert hirteleneszembejutott házifeladatlavina miatt kénytelen voltam kihagyni az előző 'edzést'. Namármost, én elolvastam a szöveget, szép és jó, meg sok, de! Én még magambsan olvasva is hadarok, nem még hangosan. Veszélyesen 'kishangú' embörke vagyok (ennek is megvan az oka), lámpalázra is szedni kell valamit. Mostantól a beszédtechnikával foglalkozó könyvek és weboldalak fő célcsoportja leszek, mert sem vizsgán, sem állásinterjún nem jó pont, ha a partner csak lassított hangfelvételről tudja elemezni a monológomat.
Hihetetlen, hogy mennyi mindenben fel kéne nőni, mégis mi kapott el ma? Vagy tegnap... mostanában. A barbie-láz! Múltkor a teszkóban jártunk, kék ibolyá... és betévedtünk a játékosztályra. Pontosabban berángattam Ayamét. Ő leragadt egy hihetetlenül édes, óriásszemű zsiráfplüssnél, engem viszont ezek a fashionista barbie-k fogtak meg. Ugyanis, mint drága jó gyerkőceim (akik köszönik jól vannak, csak nem van időm felpakolni a képeket, na majd holnap...), mozognak jobbról-balról, csuklóból, könyökből és térdből. És nem csúnyák. És nem drágák. Annyira. Minthogy Spectráról már lemondtam, úgy érzem kell egy másfajta baba. Egy olyan... nem bjd, egy tömegcucc, amiből egyedi lehet. Ki is néztem olyat, amelyik nem vigyorog olyan üresen, szóval indulhatok vadászni rá xD
Még annyit, hogy igyekszem aktívabb lenni, és képeket is hozni, nemcsak üres szavakat ---

(P.S.: az üres szavakról jut eszembe - a Lillith iratát odaadtam hősies irodalomtanárnénimnek, aki a kézírásom tömeges szemügyrevételezése után kedvesen mondta, hogy reméli el tudja majd olvasni xD)
((P.S.2.: keletkezett mégegy sztori, de.. az még csak terveződik.))
(((P.S.3.: I AM SHERLOCKED. Ezt legközelebb, ha majd nyitva lesz a szemem, bővebben kifejtem :3)))

R a j z o k

^csajszi egyébként egy új kis történetke főszereplője, ami simsből indult, aztán épített maga köré egy komplett univerzumot xD

Kapott saját írós-rajzolós füzetet, pedig nem is gondoltam komolyan xD