I hate this shit what called world...

Hát igen... háttal nem kezdünk mondatot, mondanám, hogy has, de jelenleg k*rvára lesz*rom, már elnézést.

Ha most lenne a közelembe egy hegyes, éles, sertésélet kioltására alkalmas eszköz, vagy egy véletlen itt felejtett tizenhat tonnás objektum, akkor minden késlekedés nélkül hozzáhajigálnám mindet egy arra alkalmas - nevezzük embernek - emberhez.

A megosztott gondolatokra, ötletekre mi a francért nem lehet vízjelet tenni?!

Argh... nagyon felcseszték az agyam... elég egy elejtett félmondat, egy apró szócska, és máris komplett ötletek születnek - csak ugye nem nálam, csupán tőlem, amiről ugye senki nem tud.

Éshát (dupla fogalmazásegyes, de nemkötle) ugye hol is versenyezhetnének az én home-handmade mütyűrjeim az szorgos kis kínaiak/igazi varrónők keze alól kikerült, szép árú - ha egyszer valaki megengedheti, hogy csak füttyent anyucinak/apucinak, hogy ''aggyá má' tíz rugót''... mondjuk szerintem én helyből akkora fülest kapnék, de mindegy - műalkotásaokkal? A válasz: sehogy.

Azt mondják, később az fog igazán érvényesülni, aki önerőből jut feljebb az egyre meredekebb leejtőn. De mikor, ha egyszer jövőre világvége, hozzáteszem hál'istennek?

Published with Blogger-droid v2.0.1