Új face-upok

Ezeken kívül van még egy Rincim meg egy Hirocim, akikről ismeretlen okokból nem készült kép...
Mindenesetre nekem Lissé tetszik, a fiaimé meg... nemtom, olyan semmilyen :<

Nocturne

Ez most úúúgy... nemtommi

De egyenlőre elégedett vagyok ezzel... majd még gyakorolunk a táblácskával...

Rajzkák!

Nos... sikerült beüzemelni a tabletemet, aki a dobozán található gyártási vagy mizé kód miatt az Ian nevet kapta xD

Szóval, Jancsikával ezeket csináltuk ma... kivéve az elsőt, az még az 'én-ugyan-nem-segítek-és-nem-nyomásérzékelek" korszak szüleménye, a másik kettő azonban máár a level 2 :D

Elsőre nem is olyan szörnyűek - már szerintem, mer' visszajelzésben nem azt kaptam, de sebaj :D Innen már csak felfelé x''D

Sonny

A legújabb karakterem, Sonny...

A nyár szülötte, akkor alkottam meg, mikor a szünet kezdődött. Van egy nagyon előnytelen tulajdonsága, mégpedig, hogy nemmm tudom karakterhűen lerajzolni *sigh*

Úgyhogy most a tabletszinezésrajzolás gyakorlásához használtam fel a kis csóringert...

Nohát... a történet idétlenség, agymenés. Sonny egy csillagközileg ismert (! mer' ilyen scifibe nyomjuk ám..) üzletember elkényeztetett egyszem lánya, aki mikor a felesküdött 'bébiszittere' eltűnik, apja utasítására kénytelen egy bentlakásos iskolába költözni. Ahonnan persze minden lehetséges eszközzel próbál meglógni, és persze a társai sem viselik könnyen az önző kis... lányt, márpedig egyedül nem sok esélye van bármire is.

Az igazgató egy rendkívül jóindulatú, de sokszor elég esetlen figura, akit igazán jól befolyásolni női dekoltázzsal lehet. Sonny későbbi barátai egy túlintelligens okostojás és egy lázadó naplopó.

Mindenféle blablabla...

(^ szerintem marhára nem érdekel ez senkit,  de magamnak muszáj feljegyeznem arra az esetre, hogyha netánalán a telefonom megint meghalna xD)   

Minyimonyóóó~

Megígértem magamnak, hogy amíg nincs itt minden cucca, addig nem fotózom a kis földszintest. De. A postásbácsi sunyin begyömöszölt valamit a levelesládába, ami igen puhának tűnt, csomagolás nélkül meg parókaszerűnek. BlueBlood dollnak csillagos hatos! Gyors, precíz, vásárlóbarát. És jó minőségű! Nem kecskeszagú, pedig féltem tőle :'D



Sajnos valaki elpakolta a tölthető elemeket, ezért a 180 ft - 6 egyszer(sem)használhatóelem akció keretében 4 db képet sikerült csinálnom, abból meg csak ez lett használható @.@

Bájdövéj... az Ótépé kegyetlen bosszúmnak fog áldozatául esni, ha nem csinálnak valamit sürgősen, és nem tudom szépecske árfolyamon megvenni Bellának a testet. Ugyanis a másfél hétből kettő lett.
Anya ott járt, és mondtam neki, hogy kérdezze már meg, hogy mégis mi van. Hebegtek habogtak, kifogás: "biztosan a szabadságozások miatt". Az én szüleimnek érdekes nem szabad függőben hagyniuk semmit, ha szabadságra mennek, meg mégis, a múltkor  még központilag küldik címszóval voltam elküldve.
Háát jó.

Hiszti-time!

Mert már olyan régen volt.
Nos.
Miért, miért miért miértmiértmiért van az, hogy azok a... emberek, akik fognak egy gyönyörű fanartot, aztán nagyon igényesen lekopírozzák a papírkájukra, azok millió húdeszép húdejó tanítsmester deügyesvagy és társait kapnak, engem meg kritikára sem lehet méltatni.
Félreértés ne essék, nem saját magamat akarom fényezni, mert abszolút nem vagyok elégedett a saját rajzaimmal, sőt, és tudom, hogy tele vannak hibával, de miért érdemel valaki olyanért BÁRMIT is, ami nem az ő ötlete, nem az ő vonalai, csak lemásolta? És az én munkám miért nem ér annyit, hogy oda lehessen bökni, hogy 'fú a keze az béna, meg a satöbbi, de mondjuk ez tetszik, gyakorolj még'? Azért mert nem tökéletes? Hát azoké sem, akik elcsúszva másolják le a monitorjukról!
Ez a hihetetlenül kínzó tehetetlenség érzése... hogy ezeket mégis többre tartják.
Csak független vélemény nélkül nagyon nehéz fejlődni. Nekem soha senki nem magyarázta el, hogy hogyan rajzoljak ezt vagy azt, soha nem jártam művészeti iskolába vagy különórára. Soha nem nyertem versenyt, nem értem el sikereket azzal, ami az életemet jelenti. Hiába küzdök vele, nagyon lassan és minimálisat fejlődök. És bevallom, rosszul esik, ha a barátaim, esetleg osztálytársaim megdicsérnek. Mert túloznak. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki azt mondja, 'én ennyinek is örülnék', mert nekem nem ez a célom. Jövőre a 11. osztályt kezdem, mégsem tudok arányos embert rajzolni. Sem realisztikus arcokat. Az anatómiával meg köszönőviszonyban sem vagyok. Én ilyen irányban szeretnék továbbtanulni, de a tudásom a béka segge alatt van. Faktot is abban bízva választottam, hogy 'ahh, 10. végére már menni fog úgyis', de hááát nem. Ha nem vesznek fel sehova, mihez kezdek? Mehetek virágokat ültetni meg szemetet szedni a parkba?
De... hogy jutottam el a gyűlölöm a másolókat témától a továbbtanulás nehézségeihez?