D a y d r e a m i n '

Csak egy teaparti, mit egy gyermek a kedvenc plüssbarátainak rendez~

Nyufinak...

...és Cicónak.

Galád kalózok, tarka tündék és hencegő hercegnők...

A legtöbb mese erről szól, ilyet olvas szívesen egy ártatlan kisgyermek, és titkon reméli, hogy egyszer ő is részese lehet egy igazi varázskalandnak...

- Ti hisztek a mesékben? Az olyan igazi mesékben, amelyekben...

- Bella kisasszony, nézd csak! - szakította félbe Nyufi.

- Huh? - a kislány értetlenkedve fordult hátra, amerre a két vattaszívű udvarhölgye pislogott.

- Pontosan olyan, mint ami... - kezdte Cicó.

- Talán ebben is elrejtett javak vannak! - csillant fel Nyufi gombszeme is.

- Lehet, hogy  mesés kincsek, aranyérmék.. - folytatta lelkesen.

- ...és igazgyöngy ékszerek lapulnak benne! - tromfolta Cicó is.

- Nos, ezt csak egy módon tudhatjuk meg...

A három jóbarát ragyogó arccal pillantott végig a ládikó tartalmán.

- Igazán szépek! Vajon kié lehet?... Oh!

- Ez valami... - szólt a kislány, és belekotort a ládában heverő kacatokba.

- Valami szép - mondta, és kivette dobozból.

- Valami, ami olyan mint egy gomb - vágta rá Cicó -, és esze ágában sincs igazgyöngyből lenni!

- Inkább ezt nézd, kisasszonyom! - Nyufi kiemelt egy fényes, apró kulcsocskát.

- Hát...

- Ez egy igazi kincs! - mondta büszkén Nyufi.

- És ahol egy kincs van, ott több is leledzik! - bölcselkedett Cicó.

- De...

Bella felváltva mustrálta a kulcsocskát és a szénfekete gombot. Mindkettő fényes volt, a szíve viszont mégis azt mondta...

...hogy a kulcs, bármily' ékes álmokat is ígérhet...

...nem az, ami az ő boldogságát rejtheti.

Mert az igazi kincsek nem úgy fénylenek, mint az arany. Az igazi kincs az, amit annak tartunk...