''Ó Anglia, Anglia, Anglia! Lakosság: pár millió, városok száma: kilenc. Átlag magasság és cipőméret: harminc. ''
Tehát... apával belekezdtünk a Little Britain (Angolkák) sorozatba. Telitalálat! Tény, hogy talán nem mindenki értékeli az angol humort, nekem mégis nagyon bejött.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a műfajt! ^^
Nos, miután kiadtam magamból az új rajongásom tárgyát (mert ugye az sem utolsó, hogy -szeheherintem - David Walliams még nőnek maszkírozva is pofátlanul jóképű - szerencsétlen Ayame, hallgatja is ezt eleget xD), mondok egy két újdonságot is - mert ugye mostanában nagyon kevés friss volt a blogon.
Okok a következők:
- Kevés idő
- Még kevesebb idő
- Aránytalanul sok iskolai teendő (szakaszvizsga, színjátszó, fak
- Kevés idő
A BJD-tervekben is vannak hírek. Ugyanis akármennyire is szeretném, nem tudok rájuk perpillanat annyit figyelni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne szeretném őket, neadjisten meg akarnék válni tőlük, csak... pihentetem.
Túl sok a kiadás, és rengeteg pénzem elmegy mindenféle apróságokra, a babákra szinte sosem marad. Lissy testére már megva... volt a pénz, és nem szándékozom elkölteni, de aktív spórolás nem lesz. Úgy döntöttem, hogy amíg nem lesz valamennyi bevételem is, nem bővítjük a családot :( Nehéz egy döntés volt, de... ha Hyari hazatér (őt csak képpel akartam bejelenteni, de a csomagkövető egy hete nem frissült, szóval fene se tudja... ő egy Obitsu Nano Haruka buksi 27-es testen), akkor egy ideig mindenki nyugton marad.
Mellesleg azon gondolkodom, hogy hogyan tudnám a rajztudásom olyanra fejleszteni, amivel el lehet érni bármit... az utóbbi napokban rengeteget (tényleg!) gyakoroltam, mégsem... mégsem az igazi :( Néha attól félek, hogy sose lesz olyan szinten, ami...ami kellene..
